Pizza és egy kis “tudtadte?!”

Pizza és egy kis “tudtadte?!”

Pizza1

Halló Pátria Rádió!

Ma a pizzát “esszük meg” kulturális szempontból is, de persze a jól bevált recept sem maradhat el! De előbb egy kis “tudtadte”?! A legenda szerint századokkal ezelőttre nyúlik vissza a pizza története… Történt pedig, hogy egyszer egy szegény vándorlegény kopogtatott egy olasz falucska háza ajtaján. Senki nem volt épp otthon, csak a gazdasszony, de az is nagy munkában, kenyérdagasztás közben. Akkoriban úgy illett, hogy ennivalóval kínálják a vendéget. Csakhogy szegény háziasszony bajban volt, mert semmi étel nem volt otthon, még kenyér se, hisz a tészta is épp kelt. Szerencsére eszébe jutott a megoldás. Lecsípett egy kis darabot a kenyértésztából, megpakolta a kamrában talált maradékokkal, zöldséggel, paradicsommal, maradék juhsajttal és betette a kemencébe. Mikor megsült, feltálalta a világ első pizzáját. Hogy valóban ez volt-e a világ első pizzája, és valóban így esett-e a dolog, nem tudni.

Mindenesetre tény, hogy a pizza ma a világ legnépszerűbb eledele. Alapja egy kelt tésztából készült vékony lepénykenyér, melyet paradicsom vagy tejföl alapú szósszal borítanak, és erre különféle feltétek kerülnek, (a leggyakoribbak a különféle zöldségek, gomba és felvágottak), a tésztát végül reszelt sajttal szórják meg és sütőben megsütik. Jellegzetes fűszere az oregánó. A neve eredetileg különféle, kelt tészta alapú ételeket jelentett, valószínűleg a picea szóból ered, amit a rómaiak a kemencében sütött kenyérre használtak, de az is lehet, hogy a latin pincere (összegyúrni) szóból származik.

Pizza2
 
A pizza első megjelenése a dél-itáliai görög kolóniák  idejére tehető. Az i. e. 3. században egy Róma történetéről írt munkában említenek egy „lapos kelt tésztát, melyet olívaolajjal, fűszerekkel és mézzel édesítenek, és köveken sütnek meg”. Pompeji városában a régészek feltárták a mai modern pizzériák elődjeit. Az ókori Egyiptomban is megjelent, a fáraók születésnapjára gyógynövényekkel ízesített lapos kenyérkéket sütöttek, Hérodotosz görög történetíró leírása szerint ezek a babiloni receptek nagyon hasonlítottak a mai pizza tésztájára.

A középkorban, 997-ben is feltűnt a pizza szó, ami akkoriban egyszerűen lepényt jelentett. A pékek arra használták, hogy kenyérsütés előtt megnézzék, eléggé felhevült-e a kemence. A kenyérsütés befejeztével pedig kihasználták a parázs melegét. Az ókori római pizzaféleségek még nagy mértékben különböztek a maiaktól. A 19. századig az úgynevezett fehér pizzák készültek. A pizza tésztát tejföllel, vagy zsírral kenték meg, erre az alapra tették a feltéteket. A paradicsomot ekkor Európában még nem ismerték, majd jó ideig mérgezőnek hitték, és nem használták étkezéshez, a 18. század végére azonban elterjedt, és Nápoly környékén elkezdték ezzel ízesíteni a pizzákat. Az új ételfajta nagy népszerűségre tett szert és helyi nevezetességnek számított. Először utcai árusok használták, majd 1830 körül megnyílt az első igazi pizzéria, az Antica Pizzeria, ami szintén működik a mai napig, ezen a néven, ugyanott, Nápolyban.

A modern pizza feltalálását a nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki az 1780-ban alapított és ma a Pizzeria Brandi néven még mindig működő sütődében dolgozott. 1889-ben a szavojai I. Umberto király és Margherita di Savoia királyné látogatása alkalmából különleges pizzát készített. A pizza az olasz nemzeti színekben készült: zöld (bazsalikom), fehér (mozzarella) és piros (paradicsom), és készítője a királynéról, Margheritának nevezte el. Ebből alakult ki a mai pizza.

A 19. században az olasz bevándorlók magukkal vitték a pizzakészítés mesterségét Amerikába, ahonnan az 1950-es években indult világhódító útjára. Érdekes módon más campaniai termékektől, mint például a durum búzából készült tésztáktól, vagy a paradicsomtól eltérően a pizza csak az Egyesült Államokban megtett óriási kerülőút után terjedt el Olaszország többi részén.
Az újdonság erejével ható étel nagyon hamar gigantikus sikert aratott, ennek ellenére Észak-Európában csak az 1960-as években vetette meg a lábát, mindeközben Olaszországban a szerencsés nápolyiakat leszámítva továbbra sem ismerte senki. Újabb évtized múltán, az 1970-1980-as évek környékén végre Rómában és az ország északi részében is bemutatkozott, és onnantól fogva természetesen ott is lelkesen fogyasztották.

Az igazi olasz pizza tésztáját általában vékonyra nyújtják, és kevés feltétet tesznek rá. A pizza kemencében lévő kb. 400 C fokos hő hatására a sülő tésztában lévő élesztő új életre kel, buborékok keletkeznek, és a pizza tésztája csodálatosan könnyű lesz. A feltétek alapja a legtöbb esetben (az ún. fehér pizzákat leszámítva) az oregánóval fűszerezett paradicsomszósz, valamint a mozzarella sajt.
A végeredmény egy fenséges és egyben egyszerű étel, amiért mindmáig milliók rajonganak, és napjaink ételkultúrájának elidegeníthetetlen részét képezi.

Nálunk  gyakori vacsora a pizza. Nem kell felháborodni! Házi készítésű, frissen sült pizza. Na jó, a gyerekeim elég konzervatívak és csak a “szalámis és sonkás és más ne legyen rajta” félét eszik meg, de azt jó étvággyal. De azért a mi részünkre pakolok ezt-azt. 🙂

Recept:

Melegítsük elő a sütőt 225 fokra.

Tészta:

  • 300 g kenyérliszt (BL80)
  • 1,5 ek. olaj
  • 1 tk. só
  • 1 tk. oregánó
  • 1 dl tej
  • 0,6 dl víz
  • 10 g élesztő
  • 1 tk. cukor.

Az élesztőt a langyos tejben felfuttatom a cukorral, közben a dagasztótálba összekeverem a többi hozzávalót. (Én a kenyérsütőgép dagasztó-kelesztő programján készítem a tésztát, ahová csak bepakolom a hozzávalókat és dolgozik helyettem.) Mikor az élesztő is felfutott, mehet a lisztes keverékhez, jól átgyúrom és hagyjuk kelni, minimum 1 órát, max.amennyi időm van. Amíg kel, elkészítjük a pizzaszószt.

Pizzaszósz:

  • 2 dl sűrített paradicsom
  • 1-1 kk. oregánó
  • Kakukkfű
  • 2 gerezd fokhagyma reszelve
  • Cukor
  • Só, bors-ízlés szerint.

Majd az egészet összeforraljuk. Érdemes nagyobb adagot készíteni, akkor a többit kis zacskókban lefagyaszthatjuk.
Mikor kész a tészta, lisztezett deszkán kinyújtjuk. Ez az adag egy nagy, hagyományos téglalap méretű tepsinek felel meg. Tudom, hogy a kerek az igazi, de erre jobban lehet pakolni:-)
Tehát először jön a pizzaszósz, arra a feltétnek szánt szalámi, sonka,stb. Most került rá jalapeno paprika, olajbogyó is. Majd a kb.300 g reszelt sajt. Mehet a sütőbe és 10-15 perc alatt, mikor már a sajt is szép arany színű, kész is van.
Kechup ugye az eredeti olasz pizzánál már nem kerül rá, de nálunk igen. A fiaim azzal eszik, vagyis inkább a kechuphoz esznek egy kis pizzát….

www.bakeann.com
www.bakeann.com

A receptet Limara péksége blog oldalon találtam, nálunk bevált!

Forrás: wikipédia, internet fotó, Bake Anna blog

 

Szólj hozzá.